Az implantátumok megjelenése

 - mell implantátumokat először a 60-as évek elején alkalmaztak a plasztikai sebészetben, melyeket a páciensek, orvosok, és gyártók közötti együttműködés eredményeképpen napjainkban is folyamatosan fejlesztenek, a legújabb orvosi és technikai ismeretek felhasználása mellett.

A jelenleg alkalmazott különféle mell implantátumok fala szilikon. Az orvostudomány a szilikont számos esetben használja: szemlencse, ízületi pótlások, dréncsövek. Jelentős eltéréseket találunk azonban a különböző implantátumok falának anyagában, felületük és faluk vastagságában, illetve minőségükben. A gyakorlat során bebizonyosodott, hogy az élethosszig tervezett beültetés esetén a legolcsóbb implantátumok választása hosszú távon a legdrágább, mivel kockázati tényezőjük jóval nagyobb.
A forgalomba kerülő implantátumok töltése kétféle lehet, fiziológiás sóoldattal, illetve szilikon géllel töltött. Ezen kívül formájukban is különböznek: ismertek kerek implantátumok alacsony és magas profillal, illetve anatómiai, más néven csepp formájú implantátumok, melyek egyedi választása és széles variációja eredményezi a páciens kívánt külsejének elérését.
Egyéb anyagokkal is kísérleteztek (mogyoróolaj, cukorszármazékok), melyekkel a szilikongumi falú implantátumokat felöltötték, ám ezek nem terjedtek el kedvezőtlen tulajdonságaik miatt. A fiziológiás sóoldattal töltött protézisek a 90-es évek elejétől jelentek meg Észak-Amerikában, majd Európában. Ezek esetében a felhasználás után, hosszútávon a töltőanyag mennyiségének csökkenését figyelték meg, ezzel szemben a szilikon géllel töltött protézisek minősége kiküszöböli ezt a hiányosságot.
A mai korszerű protézisek falának szakadását legfeljebb a mellkast érő nagy ütés, szúrt vagy lőtt sérülés okozhatja. A betegtől függ, hogy az orvosi kezelést igényelő sérülésen túl, az implantátum falát ért sérülésekkel plasztikai sebészhez fordul-e. Kis számban, találkozhatunk anyaghibából eredő károsodással is. A minőségi fejlődés eredményeképpen, a mai protéziseket már nem előírás cserélni.
Általános vélekedés alapján a sikeres mellnagyobbító műtét látványos és attraktív, de mégis természetes, és a páciens alkatához, anatómiai adottságaihoz igazodó melleket eredményez, melyek alaposabb megtekintést követően sem keltenek művi, operált benyomást, azaz csupán a keskeny derékhoz viszonyított aránya és nem az alakja lehet feltűnő. A megfelelően arányos, nem túlzó méretű implantátumok kiválasztása a kockázati tényezők minimális szinten tartását is elősegíti. Az ideális eredményt minden páciens esetében más és más méretű és alakú, egyedileg kiválasztott protézis adja. Ezek kiválasztásánál figyelembe kell venni a mellkas alakját, méretét, a mellizomzat és a mellek nagyságát, illetve egymáshoz viszonyított arányát. A mellkason centiméterrel lemérhető az ideális protézis átmérője, ezt a többi anatómiai adottsággal egybevetve, táblázat alapján (nem becsléssel) választható ki a legmegfelelőbb típus.